Hi! Az a helyzet, hogy minden héten egyszer jelentkezek új résszel,bár előfordulhat hogy két hetet kell majd várni,mert ezen kívül 2 blogom is van, úgy hogy így fogom beosztani az időm. azért remélem kapok néhány biztató pipát. nem húzom tovább az időt. Jó olvasást!
Harry szemszöge:
A napok nagyon lassan telnek, mióta kórházba kerültem. A fiúk ha van idejük benéznek hozzám. Liz három napja nem jelentkezett, ami furcsa, hisz megígérte. De sebaj ma fogok kiszabadulni innen és az a lényeg. Niallról csak annyit: megértem miért ütött meg. Sajnálom őket, hisz ez az egész cirkusz miattam van. Mint már mondtam ma megyek haza. Először is rendbe tettem az ágyat. Összepakoltam a cuccaim, majd fölöltöztem. Megvártam az orvost az adminisztrációval. Nem kellett rá sokat várni, így már röpültem is haza. Nagyon szomorú voltam, mert senki se jött, hogy haza kísérjen.Nemsokkal később Liza rohant felém. Nagyon örültem neki, s oda futottam hozzá.
- Szia Liz!
- Hogy hogy itt vagy?
- Mi az ? Talán nem örülsz?
- Persze, csak már azt hittem nem jössz. - horgasztottam le fejem.
- Bocsi, de sok dolgot elkellet intéznem.
- Semmi baj.
- Csavargunk egy kicsit Liz?
- Hát nem, is tudom...!
- Mire vársz mennyünk! - Liz pimaszul a képembe mosolygott és engem teljesen rabul ejtett.
- Hova megyünk elsőnek?- Kérdezte Liz .
- Bárhova csak ne haza!
- Az jó!-De nem fognak felismerni?
- Nyugi, profival állsz szembe!
- Ó értem.
- Akkor a Mc Donaldsba mennyünk, mert én már nagyon éhes vagyok.
- Most, hogy mondod,én is. egymásra kacsintottunk és már indultunk is, de előbb fölvettem egy parókát. Mindig van nálam egy. Nem tudjuk mi jön közbe. A Mekiben, mivel Liz három sima hamburgert kért én is azt kértem. Közben kínos csönd lett és azt én oldottam fel.
- Mi jó páros vagyunk.
- Igen. Kicsit zavarba jött láttam rajta.
- ŐŐ nem úgy értettem!
- Tudom! Liz meg simította kezem és akkor olyan érzésem volt, mintha én lennék a világ legboldogabb embere.
***
Liz szemszöge:
Kicsit furcsa, hogy Hazz azt mondta idézem" jó páros vagyunk"Remélem megértette küzdtünk nem lehet semmi. Csak barátság. Tök jó volt vele együtt kajálni, beszélgetni. Nagyon aranyos srác és amit a fiúkról beszélt, csodás fiúk mind. Evés után a H&M-be akartam menni, csak mert tudtam, hogy , a fiúk utálnak vásárolni, főleg ruhát. Vagy is meg akartam őríteni.0
- Harry! - Mi lenne ha bemennénk a H&M- be?-néztem rá boci szemekkel.
- Igen. Imádom a ruhákat !
- Tényleg? Nem is tudtam hogy szeretsz vásárolni ruhákat!
- Hát én más vagyok, mint a többi srác. Tudom... A férfiak nagy része nem szereti a vásárlást, de én más vagyok. Forgatta meg szemeit.
- Akkor, most mi lesz? Csak állunk és bambulunk?
- Mennyünk!
- Mint a kisgyerekek a cukorka boltban, úgy szabadultunk be az üzletbe. Sokáig nézelődtünk. Kb tíz ruha volt a kezemben és nem bírtam dönteni melyiket válasszam ezért Harry tanácsát kértem.
- Hazz.-suttogtam a fülébe.
- Mit szeretnél?
- Szerinted melyik ruha legyen?
- Így nem tudom. Próbáld fel egyesével, és majd meglátom hogy állnak rajtad.
- Köszi! Körülbelül olyan ez mint egy divat bemutató, csak egy modellel. S egy nézővel. Bementem egy szabad fülkébe fől vettem az első ruhát és megmutattam Hazza-nak.
Mikor kiléptem Harry arca egyértelmű volt.
- Következő!
- Ez a nadrág jó?- leptem ki újra.
- Igen.
- Mindjárt fölveszem az utolsó ruhát is, mert nincsenek elegáns ruháim.
- Na hajrá!- Biztatott Hazz. Nem sokára megjelentem előtte, s arcán látszott, hogy nagyon tetszik neki.
- Gyönyörű vagy!
- Köszönöm! Ekkor kicsit eltorzult az arcom, mert megláttam az árát és nagyon nem az én pénztárcámhoz való .
- Mi a baj? Nem tetszik?
- Nem az a baj!
- Akkor?
- Nézd az árát ezt nem bírom kifizetni!
- Majd én kifizetem.
- Ne hülyéskedj! Nem azért lógok veled, mert pénzes vagy!
- Már pedig kifogom, hisz semmit se adtam még neked. Azzal Hazz kikapta a kezemből a ruhákat és a pénztárhoz ment.
- Még akartál valamit nézni?
- Nem semmit! Végül is ez az egész nap arról szólt, hogy Harryvel boltról boltra és üzletről üzletre mentünk s közben szét járkáltuk a lábunkat. Mit is mondhatnék elég kómásak voltunk, mikor haza értünk.
- Jó volt ez a nap?
- Csodás!
- Holnap megismételjük?
- Felejtsd el! Mordultam Harryre!
- Most meg mi van veled? Az előbb olyan lelkes voltál.
- Más dolgom van!
- Még is mi?
- Hosszú...
- Liz látom rajtad, hogy valami bánt. Utálom azt, hogy mindenki letudja olvasni az arcomról az érzéseimet. Végül is, Harry annyira idegesített már, hogy elmondtam hova megyek holnap. Legalább is akartam, de nem lehetett.
- Dolgoznom kell, mert kevés a pénzem. Hazz nagyokat kuncogott ezen, amit nem értettem.
- Ezen most mi volt olyan vicces?
- Látom még mindig ne fogtad fel?
- Még is mit?
- Mi gazdagok vagyunk. Akár évtizedekig adhatok neked pénzt.
- Köszi! Nem akarok egy ingyen élő lenni, különben is egy kis munkába nem halok bele.
- De nem éri meg kockáztatni! Kacsintott rám Hazz.
- Te milyen bolond vagy!- és az arcába dobtam a kedvenc párnám.
Ő is dobálni kezdett és én is vissza dobtam. Ebből nemsokára párnacsata lett. Hullottak a tollak, prüszköltünk Harryvel, de folytattuk a harcot és ő győzött. Hazza nagyon megörült, annyira, hogy pezsgőt bontott.
- Hú de nagy dolog legyűrni egy lányt! Mondtam pimaszul.
- Te mindig iszol, ha valamit megnyersz?
- Általában nem. Ez egy különleges alkalom.
- Ó, talán még nem nyertél párna csatában?
- Jaj ne már! Te is ezt szoktad csinálni . Nevettem fel.
Ez csak azért van, mert nálam laksz és megünnepeljük.
- Á vagy úgy! Mosolyt erőltettem arcomra, mert kurvára nem volt kedvem. Főleg mert anyuval , aki számomra egyébként sajnos azt kell mondanom halott, tisztázom vele a dolgokat holnap és nem tudom mi fog ebből kisülni. Harryvel karaokéztunk, táncoltunk. S ebből adódóan el is fáradtunk még jobban,mint eddig. Nagyon jó volt vele bulizni. Legalább nem volt addig sem az eszembe Niall.
---
másnap reggel 7 óra:
Osonva vettem az irányt a gardrób szobába, mert nem akartam Harryt fölébreszteni. Sokáig tartó keresés után igaz. egyszerűen, de fölöltöztem. Átvetettem magamon táskám. Bele tettem egy képet anyáról és rólam és már indultam is kifaggatni anyámat a régmúlt dolgokról. Sikeresen kiértem a házból és mind ezt úgy, hogy nem ébresztettem fel Hazzt. Csodás. Ez a nap legalább jól kezdődik . Csoszogva mentem az aszfalton, mert féltem anya színe elé lépni, de meg kell tennem. Össze szorítottam szemem, majd kezem és úgy mentem egész úton. Kis híján el is tévedtem, ezért A-t hívtam fel:
- Szia A!
- Hello!
- Mit szeretnél?
- Bocs, hogy zavarlak, de melyik utcában is laksz?
- Diamond street!
-Innen már tudom szia!
Anna szemszöge:
Nem tudom mire véljem ezt Liztől, de jól ismerem. Tuti hogy meglátogat, mivel még nem látta a szüleimet. Ezt igazából szégyenlem, mert már lassan két éve vagyunk barátnők és nem látta még a családomat .Úgy, hogy most pont itt van az ideje.
- Anyu, anyuuu!
- Mit szeretnél kicsim?
- Eljöhet hozzánk egy barátnőm?
- Nem is tudom!
- Légyszíí!- néztem rá boci szemekkel, ami látszólag meg is hatotta.
- Na jó! elvégre még sose hívtál ide barátokat. Ez az. Mondottam magamban és átöleltem anyut.
15 perccel később:
A csöngő hangját hallottam ez nem lehet más mint Liza. El találtam . Az ajtóban állt és szó nélkül berohant.
- Anna Smith! Ezt meg kell beszélnünk!
- Még is mit?
