***
Már vagy egy órája lépkedek a macska köves utcákon . A környék kihalt , az eső eleredt . Tisztára olyan ez mint egy szellem város . A kabátomat szét áztatta az eső , ekkor megpillantottam a Diamond sreet-et . Anna lakását. Becsöngettem , és imádkoztam , hogy kinyissák az ajtót. Már vagy ötször csöngettem míg végre kinyitották.
- Szia Lisa!
- Szia anya! - Azzal kivágtam a kaput . Abban a pillanatba nem érdekelt , hogy mit teszek, egyszerűen elfogadni h. anya okozta a repülő szerencsétlenséget. Gyorsan beszaladtam a háló szobába. Hátra vágtam magam az ágyon és akaratlanul is elsírtam magam. Ekkor becsapódott a bejárati ajtó , s anyu lépteire lettem .figyelmes,majd benyitott hozzám.
- Mi a baj kicsim?
- Még te kérded? - Mondtam lenézően.
- Még mindig bánt amit tettem?
- Hát persze! Te mindig azt mondtad "Az erőszak nem megoldás".
- Ó kicsim , ha visszafordíthatnám az ....
- Az időt?! - Vágtam szavába.
- Igen! A hangja elcsuklott, s ez követően megölelt. Mielőtt még elgyengültem volna közbeszóltam.
- Engedj! Ez nem fogja visszahozni aput! Amúgy is csak azért jöttem, hogy elmondjam neked , hogy sose fogok megbocsájtani. Persze Ann előtt meg kell játszanom magam.
- De kicsim! - Nem vártam meg , hogy befejezze a mondatát, végig gázoltam a házon és kimentem. Anyu nem jött utánam. Szerintem csak felfogta amit próbáltam magyarázni neki. Gondolat menetemet megszakítva bementem egy pékségbe . Gondoltam "meglepem" valamivel a srácokat. Mellesleg ez volt Harry első munkahelye. A híres Harry Stylesé... Sokat vártam mire sorra kerültem. Azt hiszem ennyi időt még nem töltöttem egyetlen egy egy üzletben sem. Valószínűleg azért van ez a nagy tömeg , mert ez a hely híres a directionerek körében.... Egy és fél órát kellett várnom , de sikeresen megkaptam a hét kakaós csigát és a bagettemet . Mivel a lábam már tisztára elzsibbadt busszal mentem haza. Mikor felszálltam gyorsan leültem egy számomra megfelelő helyre és bekapcsoltam az Mp3 lejátszómat, majd az üvegen keresztül néztem a kivilágított London utcáit. Igazából nem volt nagy látványosság, de én még is, talán csak megszokásból sokáig bámultam kifelé . Nagyon álmos voltam és a fiúk is hiányoztak. Csak is rájuk tudtam gondolni na meg persze arra,hogy mindjárt elalszom.Alig telt el félóra már le is szállított . Innen már csak öt percet kellet gyalogolnom, hogy elérjem a 1D házat. Mikor haza értem köszöntem, de rá kellett jönnöm, hogy egyedül vagyok a házban . Úristen a fiúk jó sokáig próbálhatnak, hogy még nem értek haza. Na mindegy is gondoltam lefekszem, mert nagyon álmos vagyok.Lepihentem a kanapéra,majd lecsukódtak a szemeim.....
------
