Az ébresztő órám csörgésére keltem. fel. Nyújtózkodtam egyet és bekapcsoltam a tv-t . Pont Liz kedvenc meséje volt benne, ezért a másik szobába siettem, mert nem szeret lemaradni róla.
- Liz! Kezdődik a looneystunes! Nem láttam sehol,ezért átkutattam a házat. Mivel nem találtam , ezért fölhívtam,de megint csak kudarcba fulladt ez az ötletem is,mert a hangposta kapcsolt be. Dühömben a földre dobtam a telefonomat . Szerencsére el is tört. Hát Mr Styles, hozod a formád,mint mindig! Tehetetlenségembe , nehezen,de elindultam Niallhoz,hátha Liza oda ment, megbocsátani. Kedvenc farmeromat és csizmámat vettem fel a szivecskés ingemmel ,amit még anyától kaptam. Tényleg ,anya!De régen láttam,majd,ha megtalálom Lizát elmegyünk hozzá. Kinyitottam a hátsóajtót, így a kertbe jutottam pár másod percig gyönyörködtem a virágaimban,majd beszálltam a kocsiba és Niallhoz hajtottam.Eközben Liz:
Egy kicsit lefagytam,majd folytattam az előbbi mondandómat.
- Szóval Anna, tudod ez nem lesz egyszerű megérteni, én is még csak most kezdem feldolgozni, de tudnod kell... A hangom elcsuklott és a padlót kezdtem el nézni, majd újra erőt gyűjtve fejeztem be mondandóm.
- Szóval Mrs Kate , ő az én anyám is. Anna lassan leereszkedett a fotelra . Látszott rajta,hogy mindenre számított , csak erre nem. Leguggoltam, és megfogtam a kezét, mint egy élő-halott, pont úgy feszítette ki a szemeit.
- Nyugi, én se hittem,el , de ő mondta el nekem,míg a kórházban lábadoztam! Össze néztek anyuval, majd,mikor ötvenszázalékos lett a feldolgozodsága,végre megszólalt, de nem épp amit vártam a legjobb barátnőmtől.
- Még ilyet mersz állítani? Ezt most komolyan gondoltad, hogy csak így lazán bele mondod a képembe, hogy testvérek vagyunk. Inkább menny haza és soha ne lássalak.! Könnyek gyűltek a szemébe, de elfordult és letörölte azokat. Én lassacskán elindultam. Bár nem szívesen, de ha szeretsz valakit el kell, hogy engedd, és ha vissza jön, akkor tudod meg, hogy igazán szeret.Egy másodpercre megálltam az ajtó előtt és vissza néztem A-re , de ő elfordította fejét, aztán elköszöntem tőlük. Leültem egy padra a házuk előtt és sírtam. Talán nem kellett volna ezt elmondani, de Annnek tudnia kellett az igazságot. Sírni kezdtem , majd az égiek is zokogni kezdtek velem együtt. Az eső lemosta sós könnyeimet vigasztalásképp, ez rajtam látszólag nem sokat segített. Csak úgy potyogtak a könnyeim, a ruháim is átáztak, fáztam és éhes is voltam, na meg persze szomjas. Haza kellett volna mennem Harryhez , de ebben az állapotban semmi kedvem ne volt hozzá. Sajnálom szegény srácot,biztos már halálra agódja magát miattam. Ekkor Annra és és anyát láttam meg .
- Várj Liz! Erre a kijelentésre igazán nem számítottam. Oda futottak hozzám, majd A szorosan átölelt.
- Szóval m-meg bocsátottatok?
- Persze Liza ! Anyu mindent elmondott és nem tetszettt amit mondott, azt is tudom, hogy eltérített egy repülőt. Remélem te is meg fogsz Lizi bocsájtani neki,mint én!
- Már megbocsátottam! Hazudtam. Rühellem azt a nőt, csak Anna miatt mondtam ezt, nem akartam össze veszni vele újból. Gondolat menetemből Anyu zökkentett ki.
- Ugye bár ma van halloween és van két fölösleges jelmezem! Nem akartok véletlenül cukrot gyűjteni?
- Jaj anyu! Mondtuk szinte egyszerre. MI már kinőttünk belőle!!
- Ne szórakozzatok!
-Látom rajtatok, hogy szeretnétek! Tette csípőre a kezét. Mire Anna elvigyorodott,majd boci szemekkel nézett rám. Tudom mit akart , ezért megráztam a fejem.
- Na , légyszíí!
- Na jó, de ne nyavajogj ennyit,mert nagyon ciki!
- Köszi, köszi! - Ugrott nyakamba tesóm. Miután bementünk a házba, gyorsan fölvettük jelmezeinket. Egyet-kettőt igazított a ruháinkon anyu, majd elégedetten néztük meg a maskaráinkat a tükörben . A ruháink:
enyém:
A-é:
A smink csak annyi volt, hogy beletenyereltünk a sminkes dobozba és a szemünkhöz nyomtuk. Én rúzst is kentem össze-vissza a számra és kész is voltunk. Kaptunk egy-egy puszit, majd elindultunk az első házhoz. Egy kicsit veszekedtünk, hogy ki kopogjon be, de én hősiesen elvállaltam. És,mikor kinyitották az ajtót egyszerre kántáltuk a megszokott mondatot:
- Csakoit vagy csínyt?
- Mondjátok csak nem vagytok ti túl idősek a cukor gyűjtéshez? Annevel egymásra néztünk, majd megválaszoltuk a kérdést.
- Sosem lehetünk ehhez túl öregek.
- Na jól van itt egy kis cukor., most az hiányzik nekem, hogy jól rám íjesszetek! Megsimította a fejünket az idős nő és megköszöntük a cukorkát és odébb álltunk.
A másik ház sima ügy volt. Nem kérdezősködtek többet ,és már mi se voltunk beszarva . Elérkezett az utolsó ház, az one direction ház. Na ezen már azért veszekedtünk,mert mindkettőnk szeretett volna becsöngetni. Persze,mint mindig , testőrök állták az utunkat.
- Engedjenek, már be minket,mi a fiúk barátai vagyunk!
- Ugyan hölgyeim, elhiszik, hogy sokan mondták ezt nekünk az évek során, de azért megkérdezem a fiúkat, hogy bejöhettek-e!
- Jó!
- A one direction megengedte!
- Mi megmondtuk! Bele nevettünk a képébe és vártunk.
- Amúgy, jók a jelmezeitek!
- Köszönjük, majd az őr elment. Nyitódott az ajtó és Louis lépett ki.
- Cukrot vagy csínyt! Mondtuk cérna hangon,mint a gyerekek.
- Sziasztok! Gyertek be, nyitva van.a kapu.
- Édességet,már nem is kapunk?
- Majd, ha bejöttök! A szemem elsőnek a töklámpásokon akadt meg, öt volt, tehát tuti mind az öt fiú faragott egyet. Niallén az állt " Liz". Milyen aranyos, kár hogy így elszúrta a dolgokat.
Mint látjátok belecsempéztem egy kis Halloweent a blogba. Csak annyit, hogy ez a Halloweenes fíling a kövi részig tart ,ami kb 2 nap múlva kerül fel.Happy halloween! És remélem gyújtottatok gyertyát az elhunyt szeretteitek emlékére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése