15. rész

 Sziasztok! Ez a  rész sem lett valami nagy durranás, őszintén szólva ez lett szerintem a legbénább rész.De remélem valakinek tetszeni fog. Hát nem találtam erre jó címet, ezért nektek kell adni, ami nagyon nehéz, hisz nem történik benne semmi. Na nem rizsálok többet ! Jó olvasást! jah és kövi rész 2 hét múlva jön sorry =/



Mikor hazaértem, nem az fogadott, amit vártam. Nem volt veszekedés, se haj tépés , kellemesen csalódtam.A nappaliban álltam, Harry és Niall a kanapén aludtak, Zayn pedig Perrivel sürgött -forgott a konyhában , Louis pedig valamit mókolt a telefonjával.De Liam és Anna sehol sem voltak. Mivel nem hallották, hogy jöttem nekem kellett elsőnek köszönni.
- Hali srácok! Zayn kezéből kifordult a kés, s a földön landolt. Elém futott,majd átölelt.
- Szia csajszi! mondták egyszerre Pezz-zel. Örülök, hogy vissza jöttél! Hol voltál?
- Csak sétáltam!
- Értem , de ne íjeszgess minket,mert majdnem egésznap téged kerestünk, már azt hittük, hogy valami butaságot csinálsz.
- Én butaságot! Ch.. !
- Jól van, na csak féltünk, hisz a barátunk vagy ! Ugye Perrie!
- Igen, helyeselt .!
- Hogy,hogy Niall még itt van? Azt hittem már rég elüldöztétek!
- Hát az a helyzet, hogy a banda nélküle , nem megy, meg amúgy sincs miért haragudnunk rá, hisz látszólag kibékültél vele. Szóval kibékült mindenki vele.!
- Hát igen, hosszas gondolkodás után megbocsájtottam neki!
- Az jó, de nekünk mennünk kell, már így is késésben vagyunk az albummal!Niallnak pedig megígértem, hogy fölébresztem , ha megleszel! Szegény nagyon fáradt volt !
- Értem akkor mire vársz! Mire Zayn bement a szobájába felöltözni.
- Perrie! Nem tudod egész véletlen, hogy hol van Anna?
- Hát Liam nem mondta , hogy hova mennek, de szerintem randira.
- Okés, csak azért , mert most haza kell mennem!
- Hogy értve haza? Hisz ez az otthonod vagy nem?
- Igen!
- Akkor mi a baj? Nem akartam elmondani neki az igazat , legalább is nem most. Nem akarom, hogy tudja , hogy milyen szörnyűséget tett anya. Talán még meg is utálna. Én is utálom magamat, mert hazudok, de nem akarom elmondani. Igazából én is undorodok tőlle, de még is csak az anyám. E gondolatom végére, fázis késéve , kinyögtem valami használhatót.
- Meg kell látogatnom Anna szüleit, hisz ők neveltek fel!
- Ó értem. Mikor mész?
Most! Akkor szia! Csá! Majd holnap este , ha haza jövök, még beszélünk!
- Szia! Úgy legyen! Bementem a "szobámba" és  a gardrób felé vettem az irányt, bele raktam a ma vásárolt holmikat,majd kiválasztottam egy   megfelelő öltözéket:

Miután fölvettem a ruháimat , bele pakoltam egy - két holmit a táskámba,majd Niallhoz vettem az irányt, aki még mindig aludt, hiába keltegette Zayn. Mire Zayn segítség kérően nézett rám, én persze jó kislány módjára segítettem is neki, megcsókoltam Niallt, persze az Ír manó erre elvörösödött és vissza csókolt.
- Ez volt kicsim a legjobb ébresztőm egész életembe!
- Köszönöm! Ebbe bele vörösödtem, ezért elfordultam.Nem sokára mindenki elindult a dolgára, így én is azt tettem. Elindultam ahhoz a személyhez , aki tönkre tette az életem, akit történetesen  anyának kell hívnom.

14. RÉSZ Megbékélés

 Pacsi "mindenkinek" látom nem naon érdekel senkit a blog, de nem baj túl élem, az utóbbi 1-2 hétben sok pozitívum ért na meg most volt is kedvem írni , na meg egy fiú  is segített ebben, idézőjelben segített xd . Na jó , nem rizsálok többet , a lényeg az , hogy hagyjatok nyomot magatok után ! JÓ OLVASÁST!


Tűnj el a szemem elől te f..sz! -mondta haj tépve Harry.
- Hogy minek neveztél? Alig mondta ki ezeket a szavakat Niall, már a földhöz is teremtette Hazzt, de Harry magával rántotta, így kénytelen voltam közbe szólni .
- Hagyjátok békén egymást! Béküljetek ki már ebbe az életbe, hisz a legjobb barátok vagyunk! A fiúk türelmesen végig hallgattak, majd újra ütés mért egyik a másikra. Szinte már könnyek gyűltek a szemembe, látván, hogy a két legjobb barátom ölre megy, de nem tehettem mást. Ha közéjük állok, lehet, hogy engem is megütnének és nem szeretnék vissza ütni. Egyszer csak szó szerint kifeküdtek maga tehetetlenül feküdt,mind kettőjük a földön. Fölálltam a kanapéból és Harryhez,majd Ninihez mentem.
- Jobban vagytok? Ha egyátalán lehet ilyen helyzetbe ilyet mondani. Még mindig a földön feküdtek s mindkettőjük orra vérzett .
- Azt hiszem ki kell békülnünk! Mondta szuszogva Hazz , Niallnek.
 - Egyetértek veled barátom !Harry , mint ha mi sem történt volna , felállt és fölsegítette barátját. Ekkor felém néztek sejtelmesen , majd megszólaltak.
- Csoport ölelés!
- Rendben tesó! Olyan jó volt végre újra boldognak látni őket , újra barátokként.

Liza szemszöge:
Ezernyi kérdés kavarog a fejembe . Talán Niall nem is szeret igazán? Talán miattam vége lesz a bandának? Vagy talán még rosszabb : SOSE LESZNEK MÁR TÖBBÉ BARÁTOK?  Áhh , én rontottam el az egészet, ha nem jelenek meg az életükben , még mindig barátok lennének. Különben sem keresett soha Nialll, szóval elképzelhető , hogy csak egy játék szer vagyok a számára. Feladom! Kibuktam az előző 1-3 hónap eseményeitől, főleg  a "Niall , és a bandás dolog" meg az, hogy anyu okozta még pár évvel a repülő balesetet  . Ahogy előtörtek a "régi" emlékek, végvetetlenül zokogni kezdtem, pulcsi ujjammal letöröltem a könnyeket, de ez sem segített. Közben az eső is megeredt, talán az égiek is sírnak velem

együtt.Na, de mindegy is egy kis shoppingolás majd csak kijózanít, felfrissít. Először bementem egy ruha üzletbe, vettem magamnak egy-két "normális" ruhát, majd egy újabb ruha boltnál kötöttem ki . Szebbnél szebb ruhák voltak. Na jó egy kicsit becsömörlöttem a sok ruha láttán , mert sose voltam  ruha bolond vagy hogy is nevezik. Belevettem magamat a sorok közé , de semmi jó ruhát nem találtam, vagy is inkább szartam a kínt. Még egy sort átkutattam és mit láttam? One directionos cipők, táskák és ruhák na meg egy hatalmas 1D karton baba . Nem igaz , hát sehol sem lehet nyugtom? Unom már, hogy mindig ők vannak a középpontba, de ezt sajnos meg kell szoknom. Nem nem hiszem nem fogom. Hajj! Dühömbe, szinte kivágtam magam az ajtón . Leültem egy padra és bekapcsoltam az mp3-mat . Próbáltam ellazulni és nem gondolni semmire, de akkor az első szám ami megszólalt az 1D Little things volt. A számhoz kaptam a kezem és elöntött az érzelem újra sírni kezdtem....

A szám végén felálltam , a zokogásom közepette elgondolkoztam, és arra jutottam, hogy elindulok haza a fíúkhoz , az otthonomba, ahol szeretnek. Mert szeretnek legalább is remélem.Minden haragom amilyen gyorsan jött olyan gyorsan szállt el, rájöttem, hogy reggel csak azért nem vettek figyelembe, mert nagyon haragudtak Niallre. S ez teljesen lefoglalta őket, lehet , hogy kicsit bunkóság volt , de akkor is kedvelnek be kell látnom. Szépen - lassan haza battyogtam a macska köves utcákon, közben a nap is kisütött és szivárvány látszott az égen, ami engem őszintén szólva megmosolyogtatott.....