14. RÉSZ Megbékélés

 Pacsi "mindenkinek" látom nem naon érdekel senkit a blog, de nem baj túl élem, az utóbbi 1-2 hétben sok pozitívum ért na meg most volt is kedvem írni , na meg egy fiú  is segített ebben, idézőjelben segített xd . Na jó , nem rizsálok többet , a lényeg az , hogy hagyjatok nyomot magatok után ! JÓ OLVASÁST!


Tűnj el a szemem elől te f..sz! -mondta haj tépve Harry.
- Hogy minek neveztél? Alig mondta ki ezeket a szavakat Niall, már a földhöz is teremtette Hazzt, de Harry magával rántotta, így kénytelen voltam közbe szólni .
- Hagyjátok békén egymást! Béküljetek ki már ebbe az életbe, hisz a legjobb barátok vagyunk! A fiúk türelmesen végig hallgattak, majd újra ütés mért egyik a másikra. Szinte már könnyek gyűltek a szemembe, látván, hogy a két legjobb barátom ölre megy, de nem tehettem mást. Ha közéjük állok, lehet, hogy engem is megütnének és nem szeretnék vissza ütni. Egyszer csak szó szerint kifeküdtek maga tehetetlenül feküdt,mind kettőjük a földön. Fölálltam a kanapéból és Harryhez,majd Ninihez mentem.
- Jobban vagytok? Ha egyátalán lehet ilyen helyzetbe ilyet mondani. Még mindig a földön feküdtek s mindkettőjük orra vérzett .
- Azt hiszem ki kell békülnünk! Mondta szuszogva Hazz , Niallnek.
 - Egyetértek veled barátom !Harry , mint ha mi sem történt volna , felállt és fölsegítette barátját. Ekkor felém néztek sejtelmesen , majd megszólaltak.
- Csoport ölelés!
- Rendben tesó! Olyan jó volt végre újra boldognak látni őket , újra barátokként.

Liza szemszöge:
Ezernyi kérdés kavarog a fejembe . Talán Niall nem is szeret igazán? Talán miattam vége lesz a bandának? Vagy talán még rosszabb : SOSE LESZNEK MÁR TÖBBÉ BARÁTOK?  Áhh , én rontottam el az egészet, ha nem jelenek meg az életükben , még mindig barátok lennének. Különben sem keresett soha Nialll, szóval elképzelhető , hogy csak egy játék szer vagyok a számára. Feladom! Kibuktam az előző 1-3 hónap eseményeitől, főleg  a "Niall , és a bandás dolog" meg az, hogy anyu okozta még pár évvel a repülő balesetet  . Ahogy előtörtek a "régi" emlékek, végvetetlenül zokogni kezdtem, pulcsi ujjammal letöröltem a könnyeket, de ez sem segített. Közben az eső is megeredt, talán az égiek is sírnak velem

együtt.Na, de mindegy is egy kis shoppingolás majd csak kijózanít, felfrissít. Először bementem egy ruha üzletbe, vettem magamnak egy-két "normális" ruhát, majd egy újabb ruha boltnál kötöttem ki . Szebbnél szebb ruhák voltak. Na jó egy kicsit becsömörlöttem a sok ruha láttán , mert sose voltam  ruha bolond vagy hogy is nevezik. Belevettem magamat a sorok közé , de semmi jó ruhát nem találtam, vagy is inkább szartam a kínt. Még egy sort átkutattam és mit láttam? One directionos cipők, táskák és ruhák na meg egy hatalmas 1D karton baba . Nem igaz , hát sehol sem lehet nyugtom? Unom már, hogy mindig ők vannak a középpontba, de ezt sajnos meg kell szoknom. Nem nem hiszem nem fogom. Hajj! Dühömbe, szinte kivágtam magam az ajtón . Leültem egy padra és bekapcsoltam az mp3-mat . Próbáltam ellazulni és nem gondolni semmire, de akkor az első szám ami megszólalt az 1D Little things volt. A számhoz kaptam a kezem és elöntött az érzelem újra sírni kezdtem....

A szám végén felálltam , a zokogásom közepette elgondolkoztam, és arra jutottam, hogy elindulok haza a fíúkhoz , az otthonomba, ahol szeretnek. Mert szeretnek legalább is remélem.Minden haragom amilyen gyorsan jött olyan gyorsan szállt el, rájöttem, hogy reggel csak azért nem vettek figyelembe, mert nagyon haragudtak Niallre. S ez teljesen lefoglalta őket, lehet , hogy kicsit bunkóság volt , de akkor is kedvelnek be kell látnom. Szépen - lassan haza battyogtam a macska köves utcákon, közben a nap is kisütött és szivárvány látszott az égen, ami engem őszintén szólva megmosolyogtatott.....