Mi tettem. Most űztem el mellőlem életem szerelmét. Szégyenembe a takaró alá fúrtam fejem és gondolkoztam eddigi életemen. Hirtelen fölugrottam, mert hangos dudálás, majd hatalmas csattanás zaja csapta meg fülemet. Az ablakon kinéztem, de mivel nem láttam semmit, ki mentem az utcára, és akkor láttam csak, hogy két autó eleje totálisan szét van roncsolva. A két jármű között pedig, egy nagy vér tócsa volt látható. Én először a vértócsa felé vettem az irányt. Szörnyülködve tapasztaltam hogy a gazdája Liz Megnéztem pulzusát,ami gyenge volt..Második lépésem az volt hogy föl hívtam a mentőket. Mivel nem vagyok szívtelen megnéztem, hogy jól vannak-e az autóban ülő személyek. Örömmel tapasztaltam, hogy ők legalább eszméletüknél vannak.
-Jól van asszonyom?
- Hát lehetnék jobban is, de a körülményekhez képest elég jól.
- Mondja hol érez fájdalmat?
- A fejemnél.- azzal kiszállt járművéből.
- Megtudja mondani nekem a nevét?
- Persze.Mrs Osmer a nevem, de szólíts csak Sara-nak.
- Rendben Sara. Hozok magának egy kis borogatást a fejére.Meg egy takarót.Ekkor mintha szorítást éreztem volna karomon, ezért hátra fordultam.
- Bocsánat.
- Még is miért?
- Azért a lányért, de kirohant elénk.Láttam ahogyan ölelgetted, csak ezért.
- Ez az én hibám,mert előtte nagyon megbántottam őt. Idegesen nyúltam a szekrény aljára a borogatásért meg a takaróért. Miközben könnyeimmel küszködtem, meghallottam a mentők szirénáját. Gyorsan kiszaladtam a házból, mert nem akartam Liz nélkül menni.
- Jó napot!
- Magának is fiatalember!
- Nézze ő a barátnőm. Magukkal mehetek?
- Természetesen, ha nem akadályozza a munkákat.
- Persze, hogy nem...
- A személygépkocsi vezetői milyen állapotban vannak?
- Még eszméletüknél vannak, de az egyiknek csúnyán beszorult a lába a másikkal szinte semmi baj. Azzal bepattantam a mentőautóba. Egész úton Szerelmem kezét fogtam és imádkoztam, hogy túlélje ezt a szörnyűséget.Hát mit is mondjak, az ember akkor jön rá mennyire szeret valakit, amikor az a legnagyobb bajban van...
***** *****
Anna szemszöge:
Harrynél már csak nem két órája vagyok és egyszer sem unatkoztam. Sokat táncoltam és énekeltem, de már nagyon elfáradtam s ezért le is ültem.
- Mi van talán nem tetszik a buli? -kérdezte tőlem a kis göndör.
- De, nagyon is.
- Akkor nem értem miért ülsz itt?
- Gyere táncolni!
- Nem.
- Hát akkor nem ismerlek téged. Gyere na! Egyszerűen nem bírtam ellenállni azoknak a gyönyörű zöld szemeknek, és táncolni kezdtünk. A kissé erotikusra sikeredett tánc után az ittas állapotban lévő Harry is szusszant egy kicsit. Így végre nyugodtan sms-ezni tudtam volna Lizával, ha nem hív fel egy bizonyos személy.
- Szia te vagy ugye Anna?
- Igen, de kivel beszélek?
- Niall vagyok.
- Mi történt Lizzel hogy az ő telefonjáról hívtál?- kérdtem számon Niall-t.
- Lizt, Lizt.. Elütötték.-hadarta.
- Hogy mi? Most mond el szépen lassan.
- Jól halottad. Elütötték.
-Nem hiszem el. Biztos hogy ő?
- Egész biztos.
- Értem. Szia, azonnal oda megyek! Az előbbi beszélgetés után kicsit sokkos állapotban voltam. Kellet még két perc arra hogy fölbírjam dolgozni, ami több-kevesebb sikerrel végződött, de bekellet mennem a kórházba. Hazzt bevonszoltam az ágyába és ráteríttetem takaróját, majd írtam neki egy levelet.
fél órával később:
Most értem be a kórházba. A portástól megkérdeztem hogy hol van Liz.
- A 3. emeleten és azt hiszem 50-es kórterem.
- Köszönöm a segítséget. Mindenen keresztül rohantam, annyira féltettem drága barátnőmet. Niall, Niall! Kiabáltam rá a velem szemben lévő fiiúra.
- Szia!
- Hol van Liz?
- Ott abba a kórterembe, de ne menj be, hidd el engem is kizavartak onnan.
- Hogy van?
- Nem túl jól. Egy kicsit stabilizálni tudták az állapotát, de komában van.
-Te..tessék? Mondtam zavartan. Szememből a sós könnyek,mint a láva úgy törtek elő.
- Hidd el nem csak neked fáj. Nyugodj meg egy kicsit.
- A sírással nem érsz el semmit, csak még jobban fájni fog. Legfeljebb csak annyit tudsz most tenni, hogy imádkozol érte, ahogyan most én is teszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése