Harry szemszöge:
Nagyon kómásan ébredtem. A fejem fájt . Nem tudtam hogy kerültem fel az ágyra ezért a farmeromhoz kaptam . Megkönnyebülten tapasztaltam hogy rajtam van és nem csináltam semmi olyat, amit nem akartam. Tovább töprengtem és hirtelen eszembe jutottak tegnapi cselekményeim. Részeg voltam úristen! De hol van Ann. Jaj biztos valami hülyeséget csináltam vele ami nem rám vall. Ekkor megláttam egy levelet amin ez állt:
"kedves Harry!"
"BOCSÁNAT, HOGY CSAK ÚGY SZÓ NÉLKÜL
MAGADRA HAGYTALAK, DE LIZÁT ELÜTÖTTÉK.
EZ NE VICC. MOST A KÓRHÁZBA MEGYEK. HA
KIJÓZANODTÁL AKKOR TE IS JÖHETSZ."
Anna
Hogy mi? Mindegy már rohanok is a kórházba. Fölvettem a zöld sapkám és a szürke nadrágom egy fehér pólóval. Cipőmet majdnem elfelejtettem fölvenni úgy siettem. Kocsiba ülés előtt kicsit kiszellőztettem a fejem ,mert nagyon ideges voltam. Elvégre Lizáról van szó. Már a meet and greet alatt is megkedveltem őt. Szegény lány, de remélem erős lesz ,mint mindig. Végül beültem a járműbe és egyenesen a Paul Hospitalnak vettem az irányt. Az út hosszadalmas volt, de megérte. A recepcióstól megérdeklődtem hol van .
-Az 51. kor terembe.
- Várjon uram a 3. emeleten. Ne mennyen be, majd csak akkor ha az orvosok is szólnak.
- Értem. Köszönöm! fölrohantam a 3.-ra és egyből Niall-t pillantottam meg.
***
Niall szemszöge:
Alig bírom könnyeimet visszatartani. Nagyon szeretem Lizt. Nem akarom újra elveszíteni.Ez meg hogy kerül ide.
-Szia Harry.
- Hello Niall!
-Hogy van Liza?
- Hát nem túl jól.- e- mondatomnál elcsuklott egy kicsit a hangom és ezt szerintem Harry is észrevette.
- Mert?- Mi van vele?
- Kómába van!
- Hogy, hogy hogyan?
- Tudod elég hülyén viselkedtem a randi végén. Szakítani akartam vele.
- De te mondtad hogy szereted.
- Nem tudom akkor mi ütött belém. Az a lényeg hogy Liz , mint a kis őrült rohant és semmi sem érdekelte, szinte mindenen keresztül ment.
- Te nem vagy százas. Idióta, most nézd mit tettél. Nem elég az hogy összetörted a szívét még meg is hallhat.
- Hallgass már Hazz!
- Nem, nem hallgatok el.
***
A szemszöge:
Ti meg mit csináltok!
- Úr isten Harry! Mit csinálsz Niallel mindjárt megfojtod,te hülye!
- Na ebből elég. Orvost orvost, hol van egy orvos. Mivel egy lélek se segített nekem saját magamnak kellet szét választanom a két kis kakast.
- Elég ebből. Azzal nem bírtok segíteni neki hogy ölitek egymást!
- Igaza van Harry. Nem gondolod!?
- Igen.
- Akkor most szállj re rólam.
- Bocsánat Niall.
- Semmibaj tesó.
- Azért jó kis edzés volt?-Vigyorgott Harry.
- Fogd be Hazza.
****
"Az élet egy bazi nagy harc, amit nagyon nehéz megnyerni, valaki elesik, valaki túléli, de én küzdök amíg csak lehet és, amíg van kiért"
----
Szemeim kipattantak. Nem tudtam hol is vagyok ezért körül néztem. Négy fehér fal, fertőtlenítő bűz,járókeret csattogások ez nem lehet más, mint a kórház. Hazaakartam menni ezért a karomból az infúziót kitéptem és futni kezdtem volna ha lábamat mozgatni tudtam volna , de nem sikerült, ezért rémülten kiabáltam orvos után.
- Ez nem Liz? Csapták meg ezek a szavak fülemet. Azzal már bent is voltak a kórtermemben.
- Jól vagy?
- Hát lehetnék ennél jobban is.
- Igaz!
- Hívom az orvost!
- Azt megköszönném Hazz.
- Várj Harry én is megyek utánad!
-Liz!- Sajnálom.
- Sajnálod ? Ugyan már te tehetsz mindenről! Ha nem hajt a pénz akkor mi még együtt lennénk!
- De hiszen most is együtt vagyunk!
- Döntsd már el mit akarsz!!!
- Tönkre tetted az életem!
- Még hogy én.?
- Emlékszel ha én nem lennék már lassan 5 éve halott lennél?
- Jobb lett volna ha meghaltam volna!
- Nyugi Liz!
- Hogy is fejezhetném ki irántad jobban szeretetemet, mint, hogy:
- Szóval leszel a feleségem?-Azzal a kis szőkeség letérdelt és kinyitotta gyűrűt rejtő dobozt.
- Nem!
- Ez nekem túl korai.
- Szeretsz?
- Talán igen. Jaj Ír manóm persze hogy imádlak.
- Akkor meg mi is az akadály?
- Már mondtam túl fiatalok vagyunk!
- Kérdezz rá 3-4 év múlva !
- Addig nem bírok várni!
- Khm Jó napot Miss Bennett!
- Magának is Doktor úr!-szakított meg minket a doki.
- Ki menne Mr Horan?
- Persze.
- Bocsásson meg kisasszony, de meg kell vizsgálnom alaposan.A vizsgálatok 2 órát vettek igénybe. Addig barátaimat be sem engedték hozzám. Minden egyes perc egy örökké valóságnak tűnt míg végre benyitott az orvos. Mivel arcáról semmit se bírtam leolvasni, állapotomról kezdtem el faggatni.
- Ön a körülményekhez képest jó állapotban van.- UHH nagyon meg könnyebültem, nos túlságosan is, mert most jött a "de" rész.
- De a lábát valószínűleg nem bírja majd használni! Könnyek szöktek szememre nem bírtam elhinni, alig hogy visszakaptam Niallt most ez. Miért ver a sors pont engem!
- Nyugodjon meg egy kicsit!
- Niallt behívná?
- Természetesen. Már vége a vizsgálatoknak.
- Mit szeretnél kedvesem mondani?
- Szeretlek.
- Én is.
- Akkor is ha nem lesz már csak egy lábam?
- Nem értelek.
- Niall hát nem érted? Orra alá dörgöltem azt a papírt amin a vizsgálat eredményei vannak.
- Nem érdekel szeretlek. Most úgy öleltük egymást, mint még soha. Talán ez kell ahhoz hogy a sors minket újra összehozzon,?
**
20perccel később:
"Az élet egy bazi nagy harc, amit nagyon nehéz megnyerni, valaki elesik, valaki túléli, de én küzdök amíg csak lehet és, amíg van kiért" Mekkora igaza volt anno.
Meghoztam az ebédet!
- Köszönöm ! O-oda tegye ! Ezt nem hiszem el! Nem hittem a szememnek csak annyit bírtam kinyögni:
-ANYA?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése